Rólunk

Édesanyám várandósan kutyakiállításokra járt, a gyerekszobám fala pedig tele volt édesapám kutyás fotóival: a vágtázó kuvaszt, a szatyorból kipillantó boxerkölyköt még mindig magam előtt látom. Nem csoda, hogy miután a tüdőszanatóriumban kölcsönkaptam a Kántor nyomoz c. krimit, hazaérve rohantam a könyvtárba, hogy minél hamarabb tovább olvashassam – és onnantól kezdve nem volt visszaút, kutyát akartam.

Édesanyám boxert nem engedett – “Olyan nagy, hogy beleiszik a teáscsészébe az asztalon!” -, magyar agár, erdélyi kopó a kis lakás miatt szóba sem jöhetett. Végül nem én választottam, engem választottak. Pajtival, a kistestű, nagyszőrű keverékkutyával osztálytársaimmal együtt találkoztam először, mégis engem várt hamarosan az iskola előtt. Kiderült, a közeli autósiskola félig kóbor, félig odatartozó házőrzője. Miután rendszeresen elszökött, és a házunk előtt várt rám, tulajdonosai és édesanyám is beleegyezett, hogy hivatalosan is az enyém legyen. Kár, hogy akkor még nem ismertük az agilityt, mindketten nagyon élveztük volna! Be kellett érnünk azzal, hogy verebekre vadásztunk a parkban.

Az első fajtatiszta kutyám, Freddie, 1992-ben született. Természetesen nekem is megvolt Szinák-Veress Kutyakalauza, talán ebben a könyvben tűnt fel először az angol bullterrier. A népstadionbeli kiállításokon a fedett csarnokban volt a bullterrierek köre – élőben még jobban megtetszett izmos felépítésük, különleges megjelenésük, barátságos karakterük. A gimnázium miatt csak a nyári szünetben lehetett kölyökvásárlásra gondolni. Mivel egyáltalán nem volt olyan sok alom, és már akkor sem volt mindegy, milyen vonalból, melyik tenyésztőtől vásárolunk, kicsit előbb kellett elhozni Hungária Gladiátor Carlo Freddiet-t, mint ahogy az iskola befejeződött. Osztályfőnöknőm biztosan azt hitte, előszezonban mentünk nyaralni.

Freddie-nek rengeteg mindent köszönhetek – első nagy szerelmemet, dr. Bródy Tiborral való ismeretségemet, első cikkemet “a Kutya” újságban, külföldi utakat, kiállítási élményeket, rengeteg élettapasztalatot – csak egyet nem akart, agilityzni!

A leukémia túl hamar elvette tőlem… Nem tudtam volna rögtön egy ugyanolyan kutyát magamhoz venni, mint ő, de imádtam a fajtát – így esett a választásom a minikre. Anterrabae Memorial Don Giovanni 1998-ban született, és ő már az agilityben is partner volt. Igaz, az önálló szlalom bemenetelt soha nem tanulta meg, de megnyerte a korneuburgi télikupa-sorozatot és a Köztársaság Kupát. 1999 januárjában kezdtem vele edzeni a Népszigeti Kutyaiskolában, júliusban már elindultunk a Csepel Kupán. A dolog odáig fajult, hogy csapatvezető lettem. Amikor már nem volt rám szükség, és szakmailag sem tartott semmi a szigeten, a kőbányai Happy Dog csapatában folytattuk tovább, ahová hamarosan Kabai Kriszta is követett. Vele együtt vettem részt életem első agility-szemináriumán, Ausztriában. A részvétel nekünk meglehetősen drága volt – rengeteg nevezési díjra futná belőle, gondoltam –, de ha valaki kétszeres világbajnok, biztosan sokat tanulhatunk tőle. Christine Charpentier egyszerűen lenyűgöző volt, akárcsak a kutyái. Bevallom őszintén, “a Kutya” újság tudósítójaként nem az angolpásztor klubkiállítás volt a kedvenc rendezvényem, de az ő border collie-jai egészen mások voltak: normális kutyák, amelyeket a lakásban észre sem lehetett venni, de ha munkáról volt szó, mindenkit leköröztek. Amikor már többször is tartott nálunk szemináriumot, és én is voltam nála Franciaországban, félve megkérdeztem, vajon border collie-val is tudnék agilityzni…?

Nevian a kétszeres világbajnok, francia Loch MacLeod és az ugyancsak okos és gyönyörű, amerikai Silvertip’s Ai Loch Red Girl egyetlen lányaként született 2004. március 12-én. Giovanni miatt csak nőstényre gondolhattam, így nem kellett a választással törődni, Nevian volt az egyetlen kislány az alomban. Kezdettől fogva tudtam, hogy különleges. Christine nagyon jól szocializálta a kölyköket, már várakozni is tudtak ajtónyitásnál “stay” vezényszóra, és Nevi hazafelé a pihenőhelyen elsőre visszahozta a labdát. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy a gazdája lehetek! Neki köszönhetem, hogy most azzal keresem a kenyerem, amit a legjobban szeretek.

1998-ban nemcsak Giovanni született, hanem megismerkedtem akkori barátommal, akinek mindkét kutyájával elkezdtem agilityzni. Wandával, az elképesztően okos amerikai staffordshire terrierrel A3-ig jutottunk. Iveta Lukacova bírálta utolsó A2-es futamunkat, Wanda egy grillcsirkét kapott a harmadik hibátlan futamért. Vigo amstaff-keverék lehetett, hatalmas fejjel, és még nagyobb szívvel. Sajnos a Városligetben megtámadta egy dobermann, onnantól kezdve már nem volt barátságos kutyákkal. Ezért kéredzkedtem be Halász Ildikóhoz edzeni, mert neki saját, zárt pályája volt Solymáron. Vigóval a testalkata miatt

veteránban kezdtem versenyezni: legnagyobb sikerünk a running contact volt, egy gyulai versenyen még a külföldi nézők is megtapsolták.


Halász Ildikónak rengeteget köszönhetek. Amikor kértem tőle egy kutyát a vb-re, először megkaptam Faxot, akivel válogatottak ugyan nem, de ezüstérmesek lettünk a 2004-es országos bajnokságon. Flörttel pedig bronzérmesek, és vele valóra vált az álmom is 2005-ben: az OB-bronz megismétlése mellett, bejutottunk a magyar válogatottba! Felejthetetlen élmény volt a spanyolországi út Ildivel és Fái Noémivel. Az akkori Agility Sportbizottság úgy döntött, csak a maxi kutyákat nevezi a VB-re. Azt hiszem, megháláltuk a bizalmat: Bijou, Flört és Frakk 6. helyen végzett csapatban. Emlékszem az é

rzésre, amikor először léptem pályára Valladolidban: nagyon izgultam! De azt mondtam magamnak, erre vársz 2002 óta, mióta először láttál élőben világbajnokságot Dortmundban, akkor mire vársz, élvezd! És futottunk három hibátlant, a negyedikben levertük a duplát.

Egy nagyon aprócska Bergerac kutyával is versenyezhettem: April igencsak small schipperke volt. Bejutottunk a 2008-as válogatottba, és bronzérmet szereztünk a 2009-es Országos Bajnokságon.

Chester is Bergerac kutya volt, Fax alomtestvére. Külsőre, mint két tojás, belsőre ég és föld, már ami a sebességüket illette az agility-pályán. Első futamunk egy open jumping volt Pozsonyban: mintha egy TGV-vel száguldottam volna… 2005-ben és 2006-ban ezüstérmesek voltunk az Országos Bajnokságon, majd a 2006-os agility futamgyőzelem után végre 2007-ben Országos Bajnokok lettünk. 2009-ben pedig, Neviannal együtt, Chester is bejutott a válogatottba. Tóth Ágival hármasban éppen csak lecsúsztunk a dobogóról, negyedik lett a magyar maxi csapat. Amikor Neviannal pályára léptem, nagyon izgultam – és nem is tudtam legyőzni ezt az érzést. Csapatban, esélyesen, az egész országért futni egészen más, mint egyéniben… Meg is lett az eredménye, két verő… Az agility futam már más volt, feltüzelve küzdöttünk Manuel Alff izgalmas pályáján – ha nem akarom túlbiztosítani Chester palló zónáját a futam utolsó harmadában… ha… ha… ha csak egy hibával kevesebb, dobogóra állhattunk volna!

Nevian… mit is mondhatnék róla? Egyszerűen tökéletes! Ami az eredményeket illeti, nem rajta múlt, hogy nem lettünk világbajnokok… 2006 óta minden évben a válogatott tagja, Svájcban rögtön dobogóra is állhattam vele. Ez az ezüstérem az első, és egyelőre sajnos az egyetlen magyar egyéni vb-érem. Mintha csak most történt volna, ahogy Christine elmondja, mire gondoljak, mit csináljak az egyéni jumping előtt, és aho

gy Ildi lelkemre köti, ne törődjek vele, megvolt-e a palló zóna, csak csináljam tovább, és ahogy az agility futam végén felpillantok a kijelzőre, hibátlan… Még mindig libabőrös leszek, ha eszembe jut ez a megismételhetetlen pillanat. És ahogy a magyar szurkolók rohannak le ünnepelni, átgázolva szegény svájciakon!

2007-ben ötödikek lettünk a vb-n, sokat vesztettünk egy nagy ívvel a jumping futamban. 2008-ban két zónahibánk is volt, 2009-ben gyönyörű futammal negyedikek lettünk jumpingban. Köszönhetően Tóth Áginak is, aki éppen a döntő pillanatban kiabált be, hogy “fuss!” Sajnos az agility futamban elkövettem a híres 1-2-3 helyett 1-3 hibát: fejben már a palló zónánál jártam, és lehúztam a kutyát a második akadályról. 2010-ben éppen ezért nagyon igyekeztem, hogy két hibátlant fussak: meg is tanultam egy életre, hogy a vb-n semmire sem elég a biztonsági futam. Összetettben talán még az eredménylista első oldalára sem futotta… 2011-ben megint zónahiba, pedig az időnk jobb volt a világbajnokénál. 2012-ben hibátlan jumping után felvezetési hiba az agility futam elején. 2013-ban még lett volna esélyünk, de a dél-afrikai kiruccanás túl drága és veszélyes lett volna ahhoz, hogy 23 (!) maxi kutya társaságában versenyezzünk. 2014-ben, 10 évesen végre sikerült a hibátlan jumping után a TÖKÉLETES agility futam! Összetettben ez a 21. helyre volt elég, 126 versenyzőből, mindannyian fiatalabbak Neviannal. Ahhoz képest, hogy le sem akartam futni, annyira nem tetszett a pálya…

Neviannal sok mindent megnyertünk – és sok mindent nem. 2009-ben és 2013-ban is Országos Bajnok lett, 2010-ben a Cruftson megnyertük a British Opent és az International Classt is. IABC, Korneuburg Wintercup, ASB Télikupa többször is, Midatlantic Showcase Triathlon, kisebb-nagyobb versenyek Ausztriában, Belgiumban, Németországban, Svájcban és az Egyesült Államokban. És hányszor csúszott be egy apró kis hiba részemről… De az eredmények mindig másodlagosak. Ha az adott kutyából kihoztuk a legjobbat, már nyertünk – és minden futamnak örülni kell! Azt hiszem, Nevian ezért volt olyan gyors Baselben, mert minden futam után úgy érezhette, hogy különleges, és boldog vagyok vele. A hibákat mi, emberek követjük el, a kutyák tökéletesek!

Aki vesztett már el kutyát, biztosan úgy bánik a következővel, hogy soha ne legyen lelkiismeret-furdalása, amikor el kell engednie legjobb barátját… Hálás vagyok minden percért, amit a kutyáimmal tölthetek, és mindent megteszek, hogy jó életük legyen.

Giovanni halála után meglehetősen unalmassá vált az életünk. Egy tökéletes pásztorkutya mellé kell egy kis bajkeverő! Roppant alapos előkészületek után, roppant tudományosan választottuk Francesca E’l Temperamentót: egy elbűvölő fotó alapján, amelyen a mancsocskáját rátette egy kőgolyóra – szerelem volt első látásra! Látatlanban le kellett foglalózni. Gyorsan utánanéztem, aminek csak tudtam, a ten

yésztő pedig küldött egy videót, ami éppen etetés után készült. Biztosan elég aktív ez a kutya agilityre, tettem fel a kérdést… A világ leghülyébb kérdése volt! Dú a legokosabb, legaktívabb és legcukibb kutya a világon! Nem tudom, hova vezet az utunk az agility világában, de az biztos, hogy már most rengeteget tanultam tőle, és sokkal jobb edzővé váltam általa.

2007 óta tartok edzéseket. A németországi Hotel Wolfban és Ferienhof Krausban évente négyszer van ötnapos szemináriumom, amelyet szállással-ellátással együtt lehet lefoglalni. Ezen kívül természetesen hétvégi szemináriumokat is tartok, különböző kutyaiskolák, agility-klubok meghívására, illetve Svájcban évente kétszer magam szervezek kétnapos intenzív edzéseket, illetve 2015-től itthon gyakorlati foglalkozással összekötött OMD előadás-sorozatokat a felvezetés alapjairól és a különböző handling-technikákról. Ugyancsak 2015-ben kezdtem el az online agility-tanfolyamokat.

2010 óra rendszeresen tartok szemináriumokat az Egyesült Államokban, általában tavasszal és ősszel vagyunk kint összesen három hónapot. A tanítás mellett versenyzek is kint mindkét kutyával. Amerikában több nagy agility szervezet is van. Az USDAA-nál például nemcsak az agility és a jumping, hanem a snooker, a gambler és a páros váltó is hivatalos kategória, sőt csapatversenyek is vannak, illetve a Cynosportra kvalifikáló Steeplechase és Grand Prix futamok. Így nem ritka a napi 5-6 futam, imádom!

Nevian 2011-ben, 2013-ban és 2014-ben szerepelt a Cynosport Világjátékokon, amely a legnagyobb amerikai bajnokság. Már 2011-ben is fantasztikus csapattársaim voltak (Jen Pinder és Kayl McCann), de mégsem jutottunk a döntőbe. Pedig Nevian megnyerte az agility és a gambler futamot, második lett jumpingban, így a csapatfutamok összesítése alapján a második legjobb kutya volt méretkategóriájában (26″). 2013-ben harmadik lett ebben az összesítésben, és még mindig sikerült egy 7. hely jumpingban és egy 6. hely gamblerben, illetve Linda Mecklenburg és Jennifer Crank társaságában bejutottunk a d

öntőbe, és 211 csapat közül a 11. helyen végeztünk.

Mivel mindkét évben nagyon jó csapatunk volt, de mégsem léphettünk dobogóra, kezembe vettem a szervezést. Megkerestem az egyik legtöbb hibátlant futó Rosanne DeMasciót, lenne-e a csapattársam 2014-ben? Igent mondott, és talált egy ugyancsak megbízható harmadik párost (Mia Grant – Vic), így végre Nevian Amerikában is dobogóra állhatott nagy versenyen, ezüstérmesek lettünk csapatban. A csapatfutamok alapján még mindig a harmadik legjobb kutya tudott lenni, pedig ebben az évben már 22 inch-ben versenyzett, ami itt a legnépesebb mezőny.

Amerikában sokkal több ugrómagasság van, mint Európában. Az USDAA-nál például hat (12, 14, 16, 18, 22 és 26 inch), de ha még ez sem felel meg a mérethatáron lévő kutyáknak, akkor a Championship helyett választhatják alacsonyabb ugrómagasságon a Performance programot, ahol négy kategória van (8, 12, 16 és 20 inch). Egy inch 2,54 centiméter. Neviannak a marmagassága szerint 22 inchet, azaz 56 centimétert kellene ugrania, de mivel Európában 60-65 cm a követelmény, inkább a 26″-es kategóriában (66 cm) versenyeztünk, mert ez is lehetséges. 2014-ben viszont a kora miatt 22″-ben indítottam. De ha akartam volna, bármikor indulhatott volna 20 vagy akár 16 inchben Performance-ban, amit ugyanolyan komolyan vesznek versenyzők és versenyszervezők egyaránt, mint a Championship programot. És akkor még van veterán is, négy ugrómagassággal…

2008-ban Zalud Dalma akkori elnök lemondott az Agility Sportbizottságban betöltött tisztségéről, én pedig voltam olyan őrült, hogy többek rábeszélésére elvállaltam a tisztséget. Nem túl hálás feladat, de azóta sem bántam meg. (2009 óta magyar delegáltként az FCI Agility Bizottságának munkájában is részt veszek.) A MEOE szövetséggé válása előtt többször is sikerült kiharcolni bizonyos mennyiségű támogatást a vb-válogatottnak. A Julius-K9 hosszú távú támogatói szerződés keretében többek között fotocellát és kijelzőt adományozott a Sportbizottságnak, ajándékcsomagokkal támogatta versenyeinket, melegítőt, pólókat adott a vb-válogatottnak, fizette a vb-csapat szállását, és az EO-csapatot is támogatta. Az ASB magas színvonalú versenyeinek köszönhetően a magyar versenyzők külföldi utazás nélkül versenyezhetnek híres nemzetközi bírók pályáin, Smart-99 akadályokon, csúszásmentes műfüvön, különleges díjakért. A versenyszervezés minőségében magasra tettük a lécet, amelyet szerencsére egyre több szervező próbál követni. A válogatókat rendszeresen a VB- és EO-bírók közreműködésével rendezzük. A magyar válogatott 2012-ben megszerezte az első magyar csapatérmet: a midi csapat bronzérmes lett a vb-n. A 2011-es midi és a 2012-es jumping mini futamgyőzelem után 2014-ben agility futamot nyertek a magyar midik.

2010-ben Border Collie Európa-bajnokságot rendeztünk Zalaegerszegen, majd a 2014-es taszári Európa-bajnokság (EO), a kezdeti nehézségek ellenére is, ugyancsak osztatlan nemzetközi sikert aratott. Az FCI agility bizottsága jól előkészített, magas szintűen megszervezett eseménynek nevezte. Amikor az első versenynapon végre kijutottam a pályákhoz az irodából, könnybe lábadt a szemem: a világ legjobbjai, 33 országból, mind eljöttek hozzánk! Életem igen jelentős részét az agility tölti ki, és ennek a csodálatos sportágnak köszönhetően nagyon sok helyre jutottam el kutyáimmal együtt. Számtalan országban tettem szert barátokra, akik minden alkalommal nagy szeretettel fogadnak – most fordított volt a helyzet, én és a hazám lehetetett házigazdája 33 nemzetnek, Európából és a tengerentúlról egyaránt. A verseny szervezése különösen sok nehézségbe ütközött, kétszer is új helyszín kiválasztására kényszerültünk, de a legbosszantóbb problémák megoldása közben sem feledkeztünk meg a célunkról: kutyabarát, versenyzőközpontú Európa-bajnokságot rendezni. Egy sikeres Európa Open elképzelhetetlen jó bírók nélkül. Kimondhatatlanul örülök, hogy a rutinos külföldiek mellett tehetséges, fiatal magyar bíróink is bizonyíthattak. Herendy Veronika és Tráj Tamás pályáit azóta is elismeréssel emlegetik világszerte. Karrierük egyik – de nem utolsó – csúcspontja volt a taszári verseny.

Vélemény, hozzászólás?